A kötet tanulmányai Vidrányi Katalin (1945–1993) iskolateremtő filozófia- és teológiatörténész emléke előtt tisztelegnek. Vidrányi Katalin Kant-kutatóként indult, de kezdettől fogva foglalkozott a kortárs teológiával is. E témákból kiindulva újszerű szempontok alapján kezdte olvasni a patrisztikus, majd a középkori szerzőket, és visszahozta a magyar filozófia- és teológiatörténeti, valamint eszmetörténeti kutatásba ezeket a régóta elhanyagolt területeket. E tanulmánykötet tematikája tükrözi ezt a sokoldalúságot. A fejezetek között találunk átfogó vallásfilozófiai gondolatmenetet és a teológiai episztemológia alakulását a Szókratész-tanítványoktól Szent Ágostonig bemutató áttekintést. A kötet fő súlypontját a keleti és nyugati egyházatyák munkáit részleteiben vizsgáló írások alkotják. Egy-egy tanulmány szól Órigenész, Novatianus, Nüsszai Gergely és az antiokhiai diofiziták – Nesztoriosz és Küroszi Theodórétosz – nézeteinek és gondolkodói magatartásának elemzéséről. A nyugati keresztény hagyomány kulcsfigurája, Augustinus munkásságának a kötet négy szerzője szentelt önálló írást. Két fejezet kevéssé ismert, de izgalmas középkori szerzők – Dominicus Gundisalvi és Richardus Rufus – gondolkodását és a hagyományban elfoglalt helyét vizsgálja. Egy írás Themisztiosz toleranciagondolatának reneszánsz recepcióját tárgyalja, egy másik pedig az ágostoni hagyomány szerepét a szabad akarat körüli kora újkori vitákban. A kötetet záró tanulmány Vidrányi Katalin Kant-olvasatának és vallásfilozófiai-teológiai kérdésfeltevéseinek összefüggését értelmezi.