A szatmári születésű Szendrey Zsigmond néprajzkutató a magyar néphagyomány és hiedelmek kiváló ismerője. Fiával, Szendrey Zsigmond Ákossal állította össze a Magyar néphit és népszokás lexikonát, mely halálakor kéziratban maradt. A kiváló néprajztudósok, a népi társadalom kutatói és ismerői sziszifuszi munkával készítették el a 2500 oldalas, 1500 szócikket és 40.000 adatot tartalmazó munkát. Gyűjtésüket a második világháború végével zárták le, a tájegység és népcsoportmutató szerint az 1913-as megyerendszer beosztása alapján. E hatalmas mű hozadéka a jelen, kis kötet, melyben a szerző az év ünnepköri szokásait és a hozzájuk kapcsolódó hiedelmeket és babonákat mutatja be. Az egyes fejezetek témája a profán népi hitvilág, a néphitté „szelídült” mágia, a varázslat és bűbájosság. Ennek lényege a végzetszerű sorscsapások „kijátszása”, a rontás elleni szakadatlan küzdelem, az élet jobbítására tett folytonos kísérlet. A kötetet záró írás a Műveltségtörténet és babonafejlődés címet viseli. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"