Vissza
0 Kosár
Nincs termék a bevásárlókosárban.
Keresés
Filters
Preferenciák
22%
Teljes leírás
Az olvasók Szabó Magdát prózaíróként tartják számon, az irodalomtörténet azonban költőként is, hiszen a ’40-es évek elején versekkel kezdte a pályáját, majd az Újhold körében folytatta, Nemes Nagy Ágnes „szellemi szomszédságában”. Rendszeresen írt és közölt verseket nagyjából az 1950-es évek végéig, és Szilfán halat (1975) címmel összegyűjtött verseit is közreadta. Éppen erre épül ez a kötet, amelynek anyaga még kiegészül néhány, az 1950-es években keletkezett költeménnyel, valamint emlékverssel és hagyatékban maradt darabbal. Korai lírájának látomásos rétegét főképp a háború átélt borzalmai, félelmei, megpróbáltatásai adják: „Én láttam, mint az antik látomásban, / szilfán halat, s a Barna utca táját / egy dörrenésre széttágulni sebbé” (Szilfán halat). A háború után megjelent köteteiben (Bárány, 1947; Vissza az emberig, 1949) a hangja csüggedt, keserű marad, mert nem tud megszabadulni az átélt borzalmak emlékétől. Verseinek alakjai bizonytalan körvonalú, fura, torz figurák; kapcsolataik, viszonyaik, környezetük elemei is épp csak fölvillannak, fölsejlenek: „A szók a mélybe buknak, / mint kék halat a tenger, / csak néha dob magasra / egy hangot a sötét” (Idegen, sárga parton); „Mi van a fejünk felett? / Mi van? Micsoda jel? / A tavasz puha szája / csak sír és nem felel” (Valóban). Ekkori költészetét az impresszionizmus színekben gazdag tünékenysége jellemzi; finom árnyalatok és elmosódott kontúrok, testetlen vágyak és erős nosztalgiák, pesszimizmus, ami olykor valami hősi helytállásba vált át – ezek alkotják ’40-es évek végi egzisztencialista költészetének karakterét. Vágyakat fogalmaz meg, miközben tudja, nincs remény a beteljesedésre; elvágyódás és nosztalgia, magányosság és keresés, lemondás és reménykedés pólusai közti feszültség egyéníti verseit. Meg az, hogy számos versének van története – ez talán már a későbbi prózaírót sejteti (Nálunk hatalmasabb takácsok; Kivégzés; Hajnal, háború után). E történetalkotó poézis teremtette meg verses regényét, az e kötetnek címet adó Szüretet, amely szerzőjét a műfaj olyan óriásai közé emeli, mint Arany János vagy Arany László. Később, az ’50-es években a zaklatottsága föloldódik, átengedi magát az elsődleges élményeknek, a meglátott szépségeknek; prozódiája még bővebben áradó, olykor epikus sodrású lesz, valamint sokszor már-már zenei hatású. Hangja oldottabb, lágyabb, elkalandozik a természet és a mitológia világába (Eső; Szigliget; Neszek; Tó). Az összegyűjtött versek kötete arról győzheti meg az olvasót, hogy Szabó Magda költőnek is jelentős; irodalomtörténeti szempontból ott a helye az Újhold jeles lírikusai – Pilinszky János, Rába György, Somlyó György, Nemes Nagy Ágnes, Major Ottó – sorában. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"

Ez a termék jelenleg nem elérhető

Szabó Magda (1917-2007)

Szüret - Összegyűjtött versek

Borító ár
4 999 Ft
Aktuális online ár
3 899 Ft
Termék részletes adatai
Szerző
Szabó Magda (1917-2007)
ISBN
9786155715143
Egyéb szerzőség
Detre Zsuzsa, V. (1955-) (szerk.)
Nyelv
magyar
Megjelenés éve
2017
Méret
325 o.
Kiadó
Jaffa
Cikkszám
3001024637
Alcím
összegyűjtött versek
Sorozatcím
Szabó Magda-életműsorozat

Darabszám
Teljes leírás
Az olvasók Szabó Magdát prózaíróként tartják számon, az irodalomtörténet azonban költőként is, hiszen a ’40-es évek elején versekkel kezdte a pályáját, majd az Újhold körében folytatta, Nemes Nagy Ágnes „szellemi szomszédságában”. Rendszeresen írt és közölt verseket nagyjából az 1950-es évek végéig, és Szilfán halat (1975) címmel összegyűjtött verseit is közreadta. Éppen erre épül ez a kötet, amelynek anyaga még kiegészül néhány, az 1950-es években keletkezett költeménnyel, valamint emlékverssel és hagyatékban maradt darabbal. Korai lírájának látomásos rétegét főképp a háború átélt borzalmai, félelmei, megpróbáltatásai adják: „Én láttam, mint az antik látomásban, / szilfán halat, s a Barna utca táját / egy dörrenésre széttágulni sebbé” (Szilfán halat). A háború után megjelent köteteiben (Bárány, 1947; Vissza az emberig, 1949) a hangja csüggedt, keserű marad, mert nem tud megszabadulni az átélt borzalmak emlékétől. Verseinek alakjai bizonytalan körvonalú, fura, torz figurák; kapcsolataik, viszonyaik, környezetük elemei is épp csak fölvillannak, fölsejlenek: „A szók a mélybe buknak, / mint kék halat a tenger, / csak néha dob magasra / egy hangot a sötét” (Idegen, sárga parton); „Mi van a fejünk felett? / Mi van? Micsoda jel? / A tavasz puha szája / csak sír és nem felel” (Valóban). Ekkori költészetét az impresszionizmus színekben gazdag tünékenysége jellemzi; finom árnyalatok és elmosódott kontúrok, testetlen vágyak és erős nosztalgiák, pesszimizmus, ami olykor valami hősi helytállásba vált át – ezek alkotják ’40-es évek végi egzisztencialista költészetének karakterét. Vágyakat fogalmaz meg, miközben tudja, nincs remény a beteljesedésre; elvágyódás és nosztalgia, magányosság és keresés, lemondás és reménykedés pólusai közti feszültség egyéníti verseit. Meg az, hogy számos versének van története – ez talán már a későbbi prózaírót sejteti (Nálunk hatalmasabb takácsok; Kivégzés; Hajnal, háború után). E történetalkotó poézis teremtette meg verses regényét, az e kötetnek címet adó Szüretet, amely szerzőjét a műfaj olyan óriásai közé emeli, mint Arany János vagy Arany László. Később, az ’50-es években a zaklatottsága föloldódik, átengedi magát az elsődleges élményeknek, a meglátott szépségeknek; prozódiája még bővebben áradó, olykor epikus sodrású lesz, valamint sokszor már-már zenei hatású. Hangja oldottabb, lágyabb, elkalandozik a természet és a mitológia világába (Eső; Szigliget; Neszek; Tó). Az összegyűjtött versek kötete arról győzheti meg az olvasót, hogy Szabó Magda költőnek is jelentős; irodalomtörténeti szempontból ott a helye az Újhold jeles lírikusai – Pilinszky János, Rába György, Somlyó György, Nemes Nagy Ágnes, Major Ottó – sorában. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"