Az első világháborút követően megszállt országrészek magyar emlékműveinek sorsa mindannyiunk számára ismert: megcsonkításuk, elpusztításuk vagy kegyeletsértő átértelmezésük előrevetítette a Trianon után kisebbségbe került magyarságra váró megpróbáltatásokat. A brassói Cenk-hegyen 1896-ban emelt oszlop egyike volt az országgyűlési határozatban rögzített hét emlékműnek, amelyeket a millenniumi Magyarország különböző pontjain helyeztek el. A magyarság ezeréves Kárpát-medencei jelenlétét megörökítő emlékjelek „kigondolója”, Thaly Kálmán országgyűlési képviselő nemcsak az emlékművek szimbólumrendszerét „álmodta meg”, hanem a helyszínek pontos kijelölésében is részt vett. Thaly bevallása szerint az erdélyi emlékmű kijelölésénél volt a legnagyobb gondban. Végül a Keresztényhavas északkeleti nyúlványára, a Brassóba mélyen benyúló Cenk-hegyre esett a választása. A kerek talapzatból kinyúló dór oszlop tetején álló honfoglalás kori vitéz „a Tömösi-szoros millenniumi őrszeme” volt. E brassói emlékmű kálváriája több szempontból is kiemelkedik az elpusztított magyar emlékek sorából, hiszen megsemmisítése már 1913-ban, tehát még a fennálló magyar államalakulat keretében bekövetkezett. Talán éppen ezért ismert kevésbé a története, és már az első világháború végén sok téves információ jelent meg róla a korabeli sajtóban.