Az ismert rádió- és tévétudósító, Kulcsár István korábbi könyveivel is bizonyította már, hogy kiváló tollú szerző. Címéből is sejthető, hogy újabb memoárja érdekfeszítő olvasmány, amely a Rákosi-korszaktól egészen a nyolcvanas évek végéig idézi meg a kort. Megtudhatjuk, miként lett 1951-ben "osztályidegen" Wesselényi Miklós újságíró vagy Perényi Zsigmond, aki csak egy befolyásos ismerős közreműködésének hála úszta meg a kitelepítést. Szó esik arról, miként lettek az emberek "urak"-ból és "nagyságos asszonyok"-ból "elvtársak" és "elvtársnők". Olvashatunk arról, hogyan is zajlott Budapesten a negyvenes évek végén, ötvenes évek elején a "lómentesítés", a budapesti teherszállítás átalakítása, amikor a szerző, tizenhat esztendős gimnazistaként újságíró tanoncnak jelentkezett a Szabad Nép szerkesztőségébe, és erről a témáról kellett riportot készítenie. Saját katonai szolgálatára alapozva bemutatja, mennyire volt uralkodó a "svejkizmus" - a bürokratizmus, a kulturálatlanság, a korrupció, a bornírtság (katonai nyelven: "bornyírtság"), de legfőképpen a csökönyös ostobaság - a Magyar Néphadsereg kötelékében. Megtudhatjuk, mi volt igaz és mi csak kitaláció a negyvenes, ötvenes évek jellegzetes budapesti alakjáról, Trencsényi-Waldapfel Imréről. A Szexmentes övezet címadó fejezete pedig a nyolcvanas évek álszentségét festi le érzékletesen, bemutatva a hivatalosan "nem létező" kuplerájokat és azt a rádiós botrányt, amikor a budapesti tanácselnök rádióbeszéde közben a véletlenül bekapcsolt műsorvezetők arról beszélgettek, hogy a politikusnak szeretője van. Általános gyűjtőkörű könyvtárak anyaga. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"