Schweininger Péter monográfiája a történeti demográfia módszertani belátásain állva próbálja rekonstruálni Száron a sváb népesség mindennapjait és mentalitását 1729 és 1848 között. A szerző könyve bevezetőjében kiemeli, hogy e korszakban az alapvetően mezőgazdasági munkából élő helyiek egy olyan orális kultúra tagjai voltak, amely nem, vagy csak nagyon ritkán hagyott hátra írásos emléket, az egyéneket, a családokat a hivatalos iratokból, adóösszeírásokból, névjegyzékekből lehet visszakövetni. A komoly adatmennyiséggel dolgozó kutatás így a kvantitatív eszközökhöz folyamodott, hogy a mintázatok kirajzolásával úgy egyedi, mint általános szinten érvényes megállapításokat tehessen.