Jane Austen huszonegy éves korában fogott hozzá a Büszkeség és balítélethez. 1797-ben egy kiadó visszautasította, végül átdolgozott formában, 1813-ban jelent meg, jelentős sikerrel (olyan korabeli kritikusok dicsérték lelkesen, mint Coleridge, Southey, Macaulay, sőt maga Walter Scott). A regény szűk társadalmi körben mozog, de pompásan jellemzett alakok széles skáláját vonultatja fel. A jómódú Mr. Bennetnek falusi földbirtoka, buta és fecsegő felesége, valamint öt lánya van. Jane, a legidősebb szép és kedves, belé is szeret Mr. Bingley, a szomszéd birtok bérlője. De barátja, Mr. Darcy, aki gőgös, kellemetlen alak, nemcsak hogy kemény vitákba keveredik Elizabeth-tel, Jane briliáns eszű és éles nyelvű húgával, de barátját is lebeszéli a hozzá nem illő házasságról. Eliza rosszul ítéli meg Darcyt, s amikor az váratlanul megkéri a kezét, fejére olvassa a gőgösségét és kikosarazza. A regény végére mindkét főszereplő leküzdi hibáját: egyik a büszkeségét, másik az előítéleteket, s boldogan egymáséi lesznek, mire természetesen a másik pár boldogságának sincs többé akadálya. A klasszikus regényt feszes szerkesztése, szellemes dialógusai, pompás pszichológiája és írónőjének csillogó okossága teszik ma is élvezetes olvasmánnyá. A kötetet legutóbbi, (a Lazi Kiadó gondozásában készült) kiadása kapcsán a 200918077-es tételszámon ajánlottuk.