Finta Éva klasszikus tónusokat, karakteres magyar lírahagyományokat és mai törekvéseket ötvöző költő, akinek a kötetei nem esetleges sorrendben született verseket tartalmaznak, hanem valamilyen sajátos szerkesztői koncepciót, gondolati vagy stiláris szekvenciát testesítenek meg. E kötete is épp ilyen: pontosan szemlélteti a kulturális emlékezet, a nyelvi tradíció fontosságát, miközben reprezentálja a hagyományok eredményes megújítását, régies és újszerű verselés egymásba szövődését, azt, hogy a tradíciókhoz való ragaszkodásánál csak az újító képessége erősebb. A kötet öt része (Ili könyve; Péter könyve; Sylvia könyve; Ted könyve; Marie könyve) a ciklusépítés tudatossága mellett a részekben fölmutatott totalitás példáját is adja, miközben fölidézi a költészet történetét: az antik múzsakultusztól Szappho, Péter apostol, Ted Hughes, Marie Curie Sladowska alakjának megragadásától olyan súlyosan szóló egyéni versnyelv kialakításáig, amely Nagy Gáspár, Baka István vagy Vári Fábián László sajátja.