Bár Magyar Miklóst elsősorban irodalomtörténészként, a magyar és francia irodalom avatott ismerőjeként tartják számon, emellett rendszeresen publikál művészeti írásokat is. A jelen könyv ezirányú munkásságából közöl válogatást: tizenhat képzőművészeti témájú dolgozata kapott helyet benne, öt tematikus fejezetbe szerkesztve. Az elsőben (Barangolás a régmúltban) egyrészt Noé és az özönvíz toposzának művészeti ábrázolásaival foglalkozik, másrészt azzal, hogy a haláltánc motívuma hogyan jelenik meg a középkori irodalomban és festészetben. A folytatásban (A groteszktől a rútig) három esszét szentel a groteszknek mint művészeti felfogásnak, példaként állítva elénk Tóth Ernő festőművészt (1949), Francisco Goya boszorkányábrázolásait, illetve megosztja gondolatait a szépséggel és rútsággal mint esztétikai fogalmakkal kapcsolatban. A harmadik szakaszban (Az impresszionizmustól az op-artig) elemezi három nagy impresszionista alkotó, Camille Pissarro, Claude Monet és Auguste Renoir képeit, továbbá foglalkozik a szürrealista Magritte-tal, Picasso "primitív" korszakával, és Vasarely-vel, az "op-art pápával". A negyedik részben (Festők a Montmartre vonzásában) két olyan festőművészről ír, akiket magával ragadott a Montmartre varázsa; az egyikük Vincent van Gogh, a másik Toulouse-Lautrec. A Barátság és szerelem című zárószakasz témája Baudelaire és Manet, valamint Cézanne, Zola és Pissarro barátsága, és itt ír a tragikus sorsú sorsú szobrásznőről, Camille Claudelről, Rodin egykori múzsájáról, modelljéről, szeretőjéről, akinek a sorsa végül egy elmegyógyintézetben pecsételődött meg. A sok színes reprodukcióval, fotóval illusztrált kiadvány művelt, művészettörténeti érdeklődésű olvasók figyelmére számíthat. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"