Irvin Yalom már a negyvenes éveiben járó, neves, nagy tapasztalattal rendelkező pszichiáter és terapeuta volt, amikor elkezdett kacérkodni az írás gondolatával. A sors úgy hozta, hogy pont ebben az időszakban - a hetvenes évek elején - kezdte kezelni Ginny Elkint. Ginny a skizofrénia egy nehezen körülírható változatától szenvedett - és nem mellesleg kiugróan tehetséges, fiatal író volt, tele feszültséggel, utat kereső energiákkal. Személye és esete tehát többszörösen is érdekes volt Yalom számára, hisz kezelése épp annyira volt szakmai kihívás, mint lehetőség arra, hogy megismerje az írás (s természetesen maga az író) lélektanát. Ám ahogy Ginny nem volt hétköznapi karakter, a vele való pszichiátriai munka is hamarosan lekanyarodott a kitaposott ösvényről: a magánrendeléseken vele folytatott beszélgetés legalább akkora hatással volt doktor Yalomra, mint amennyire elkezdték formálni a fiatal írónőt az ő útmutatásai. Ennek az izgalmas szellemi a kalandnak a krónikája a jelen kötet, méghozzá duplán, ugyanis a kezelés időszaka alatt mindketten naplót vezettek - ezeknek a felváltva közzé tett fejezeteiből áll össze a mű, amely nem mellesleg Irvin Yalom első könyve lett. A szakközönség és laikus olvasó számára egyaránt lebilincselő és tanulságos írás végén aztán elgondolkozhatunk, hogy végül is ki volt a terapeuta, ki változott, nyert többet a közös munkával töltött évek alatt. Beszerzése általános gyűjtőkörű és szakkönyvtárak számára egyaránt javasolt. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"