Cví Spielmann színházi könyvelő feleségével és két gyermekével Izraelben él kiegyensúlyozott, bensőséges családi életet. Csaknem idilli lenne az életük, ha a férfi emlékezetében nem élne kitörölhetetlenül a koncentrációs tábor emléke. Spielmann Ernő ugyanis magyarnak született Munkácson, akit ikertestvérével, Magdával 1944-ben Auschwitz-Birkenauba hurcoltak el. Mivel ikergyerek volt, Josef Mengele kiválasztotta, hogy a lágerben fogvatartott ikerfiúk kápója (Zwillinsvater) legyen. Spielmann képtelen szabadulni szörnyű emlékeitől, de nem panaszkodik senkinek; családjának az tűnik föl, hogy időnként tűnődővé, szórakozottá válik, magában motyog, és gyötrelmes fejfájások törnek rá. A regény második részében felesége hosszas unszolására Spielmann részletesen fölidézi a vele történteket: attól kezdve, hogy a téglagyárba terelték szülővárosa zsidó lakóit, a borzalmas vonatúton keresztül a megérkezésig. Itt az auschwitzi vasúti rámpán figyelt föl rá dr. Mengele, és a 29 éves fiatalembert kinevezte az ikrek felügyelőjévé. Ettől kezdve a lágerbe érkező ikreket ő „vette leltárba”, ő mérte föl, van-e valami különös képességük, tehetségük, esetleg testi hibájuk; kiválasztotta az egypetéjű ikreket, mert Mengele velük foglalkozott legtöbbet. Az író, vagyis Spielmann a legapróbb részletekig menően fölidézi a lágerélet mindennapjait, és azt, ahogyan Zwillingsvaterként valódi apjuk igyekezett lenni a gyerekeknek. Engedményeket csikart ki számunkra Mengelétől, hogy még ilyen körülmények között is lehessen a gyerekeknek valamilyen redukált gyerekkora. A láger fölszabadulása után közel negyven gyereket kísért haza a romokban heverő Európán keresztül – a hazaút krónikája is teli van drámai mozzanatokkal. Spielmann ahogyan fölidézi a történteket, újra és újra rátör a szörnyű migrén, és most már nem is titkolja felesége előtt testi szenvedését. Mielőtt azonban végképp magába fordulna és fölőrlődne az emlékei között, híre jön, hogy izraeli kommandósok Dél-Amerikában elfogták Adolf Eichmannt, a zsidók deportálásának legfőbb szervezőjét. Az Eichmann-per fordulatot hoz a férfi életében; végső elégtétel az lesz a számára, hogy tanúskodhat Eichmann tárgyalásán. Miközben hírlik, Mengele még bujkál valahol. Gyurkovics Tamás lélektani regénye a holokauszt egyik túlélőjének sorsában mutatja föl, hogy még azok is szörnyű emlékektől gyötrődve élnek, akik a lehetőségeik szerint próbáltak segíteni a legkiszolgáltatottabbakon, a lágerbe zárt zsidó gyerekeken. Láttató erővel jeleníti meg hőse - a valóságos személyről, Spiegel Ernőről mintázott - Spielmann Ernő belső vívódásait és történelem hozta lelki elégtételét.