"Álmomban Mesteremmel/ tengerparton jártam, s az életem/ nyomai rajzolódtak ki mögöttünk" - így kezdődik Túrmezei Erzsébet fordításában Margaret Fishback Powers fiatalon, 1964-ben írt, Lábnyomok című verse, amelyben a szerző rímbe szedi, miként vonulnak el szemei előtt élete pillanatképei, a fövenyen pedig visszatekintve kirajzolódik két pár lábnyom, az ővé és Istené. Aztán ahogy az utolsó kép megjelenik, döbbenten veszi észre, hogy már csak egy pár lábnyom van a homokban. Éppen élete legnehezebb időszakában, amikor tele volt gondokkal, tragédiákkal, hagyta magára az Úr, akit kérdőre von: Uram, hol voltál pont akkor, amikor a legnagyobb szükségem lett volna Rád? A válasz egyben a költemény poénja: ahol az egy pár nyom látszik, ott Isten a vállán cipeli gyermekét. A megható vers a központja a könyvnek, amely egy család igaz történetén keresztül próbálja megértetni az olvasóval, mit jelent a hit, az Isten iránti bizalom. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"