A csaknem 700 oldalas, hatalmas életrajz alkotója az angolszász biográfia hagyományának nyomában halad: többségében primer források fölhasználásával olyan tudományos művet hoz létre, amelynek olvasmányos stílusa a lendületesen megfogalmazott esszét idézi, ezzel a „művelt nagyközönséget” célozza meg. Ugyanakkor a hatalmas adattömeg precíz föltárásával és kendőzetlen közreadásával a hazai pozitivizmus emlékét is fölidézi. Arany Zsuzsanna a nagy író minden dokumentált életmegnyilvánulását nyomon követi a családi háttér bemutatásától a halála után készült boncolási jegyzőkönyv tartalmának ismertetéséig. Az életrajz mozzanatai mögé természetesen fölrajzolja Kosztolányi Dezső (1885-1936) korának magyar történelmét, politikai viszonyait, művelődés- és sajtótörténetét, irodalmi életének képét, és amennyiben az életrajz szempontjából fontos, kitér egy-egy alkotására is. A kellő helyen beszél az író gondolkodásáról, lelki életéről, testi panaszairól. Ez utóbbiakról szólva Arany Zsuzsanna abból indul ki, hogy az ember jelleme a szélsőséges helyzetekben mutatkozik meg igazán, ezért is foglalkozik részletesen Kosztolányi betegségével és halálának körülményeivel. Földolgozásának középpontjában tehát az író személyiségrajza áll, továbbá munkásságának életrajzi mozzanatai, az irodalmi életben való szereplései, ezek tüzetes föltárása céljából – ahogy mondani szokták – még az író mosodai céduláit is összegyűjtötte a biográfia minél precízebb dokumentálására. Viszont az oeuvre darabjaira csak a legszükségesebb mértékben utal, mert úgy tartja, hogy az életrajz tényei és a művek fiktív mozzanatai között nincs közvetlen átjárás. Így külön nyomvonalon gombolyítja az életrajz fonalát és külön a fölmerülő esztétikai, poétikai, irodalomtörténeti és –elméleti kérdéseket. Arany Zsuzsanna hat korszakra tagolva dolgozza föl Kosztolányi életrajzát; az első rövid részben az „ősök csarnokába” kalauzol el; a másodikban az író születésétől az érettségiig terjedő szűk két évtizedet (1885-1902) veszi számba. A harmadik fejezet a fővárosi egyetemi tanulmányok megkezdésétől a házasságkötéséig terjedő évtized (1903-1913) krónikája; a negyedik az I. világháború kitörésétől A véres költő megszületéséig tartó időszak (1914-1921) történéseit tárja föl. Az ötödik fejezet az író legtermékenyebb korszakának (1922-1929) részletes bemutatását adja, számos utalással nagy műveire, illetve az Ady-vita fejleményeire. Az utolsó rész a halhatatlanság felé vezető út (1930-1936) alapos föltérképezése, amelyben olyan kérdések is terítékre kerülnek, mint Kosztolányi hazafisága, européersége, politikához való viszonya vagy épp a Radákovich Máriához fűződő szerelme, azután betegsége és halála. Mindezek közben a szerző minden tudható, fontos és érdekes élettényt föltár, elemez és beállít az életrajz egészébe, kezdve a gépírónők személyével és végezve a korabeli irodalmi élet mozzanataival. Arany Zsuzsanna az életrajzhoz mintegy 200 oldalas jegyzetapparátust, bibliográfiát, képjegyzéket, névmutatót csatolt. Az archív fotókkal szemléltetett monográfia a magyar irodalomtörténet alapvetően fontos életrajzi földolgozásai közé tartozik. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"