Elgondolkodik az olvasó a könyv fedelét látva, melyen egy férfi táncos tart magasba egy táncosnőt, a címlapon: Klapka. Pedig a szerző ugyanaz, akit naponta látni a tévében, amint saját cégét reklámozza, vagy épp interjút ad, noha ma már elült körülötte a médiahisztéria. A pesterzsébeti fiúból lett milliárdos valaha táncosként kezdte felnőtt életét. Az államosított Royal Varieté-beli szerepléseinek köszönhette például, hogy megúszta a mai szemmel nézve is jól jövedelmező zászlóbiznisz miatti felelősségre vonást a hatvanas években (szocialista üzemeknek adott el nagy mennyiségben legyártott zászlókat). Miközben Kelet-Berlinben vendégszerepelt csomagtartóban furikázta a disszidenseket, aztán heti egy Mercedes áráért lekoppant lokálokban táncolt. De mégis, a legérdekesebb részek azok, amelyekben Klapka György az üzlet filozófiájáról ír. Szinte mindenütt megtalálta a törvényi kiskapukat, a lehetőségeket, a neki megfelelő embereket. És még valami: másoknak elég lett volna egy-egy olyan bukás, amelyből Klapka Györgynek évente kijutott. Személyesen gyűjtötte össze az afrikai elefántcsonttárgyakat, amelyekből éttermét kidekorálta, de előtte még el kellett hitetnie a német vámosokkal, hogy a tízezer márkát érő szállítmány filléres csecsebecse… Klapka György a háború alatt megúszott bombatámadást, elszökött az orosz fogságból, itthon disszidálásért négy évre, NDK-ban embercsempészésért halálra ítélték, a rendszerváltás után meg kétmilliárdos vámcsalással vádolták, végül a rendőrnyomozónak kellett távoznia... Egy olyan ember emlékirata bontakozik ki előttünk, aki nyolcvan fölött is új terveket sző, valaha három nővel élt együtt, most meg negyven hektáron diót termel, lepipálva az ágazatvezető franciákat is. A fotókkal illusztrált életrajz jól mutatja: a siker nem csupán szerencse kérdése, hanem rátermettség, életerő, egyfajta humor kérdése. Széles körben érdemes ajánlani.