Bóta László példája mutatja, milyen eredményeket produkál a merész intuíció és az alapos kutatómunka együttese. Egyik legfontosabb, továbbgondolásra és kutatásra ösztönző gondolata, hogy a magyar népballada nem azért kihagyásos szerkezetű, homályos megfogalmazású, mert ez valami műfaji szabály lenne, hanem azért, mert léteztek ősi, folklorisztikus epikai művek, amelyek az évszázadok során csak hézagosan őrződtek meg a nép emlékezetében. Bóta László tehát az eltűnt, épp csak nyomokban föllelhető régi magyar epika létezésében hisz, és azokat a részleteket, mozzanatokat vizsgálja, amelyek a honfoglalás kori eposz maradványai lehetnek, és amelyről Anonymus is említést tett, és amelynek nyomai kimutathatók Ilosvay Selymes Péter művein át Arany Toldijáig. Az epikus maradványokat az úgynevezett régi stílusú népballadák bizonyos csoportjaiban véli fölfedezni, ezért kutatómunkája leginkább a balladák keletkezésére irányul; ezt nevezi a szerző „történeti elvű balladakutatásnak”. Komplex módszere fölhasználja a folklorisztika, az irodalomtörténet, a történettudomány eredményeit, alkalmanként a genealógia, a heraldika és a numizmatika területére is elkalandozik. Ez a kötet Bóta László e témakörben született legfontosabb dolgozatait tartalmazza. Az első részben (Régi magyar irodalom) azt az 1950-es évektől az ezredfordulóig keletkezett hat tanulmányát adja közre, amelyekben Balassi Bálint istenes költészetét, Tinódi Lantos Sebestyén históriás énekeit és a magyar zsoltárirodalom emlékeit veszi számba. A második fejezetbe (A népballadáról) került az a négy értekezése, amely legfőbb kutatási területén elért eredményeiről ad számot. Az első kettőben a népballadával kapcsolatos elméleteket ismerteti, valamint elméleti problémákat veti föl. Azt kérdi, hogy a ballada évszázadokon át csiszolódott folklorisztikai produktum, vagy egy valahai irodalmi alkotásból deriválódott kisepikai műfaj, amelynek szájhagyományozás útján alakultak ki a műfaji sajátosságai, illetve esztétikai minőségei. Egy értekezésben Basa Pista balladáját elemzi, amely a Bethlen Gábor fejedelem elleni összeesküvésben részt vett Basa István nevű vitéz kivégzéséről szól. A mindössze öt strófából álló ballada keletkezésének történetét, történelmi valóságalapját rekonstruálja a szerző. A záró tanulmány a történeti elvű balladakutatás módszertanába avatja be az érdeklődőt. A függelékben a tanulmányokban említett, hivatkozott szépirodalmi alkotások szövege (Kendi Anna históriája; A nagy hegyi tolvaj; Fúdd el, jó szél, fúdd el) olvasható el. A tekintélyes jegyzetapparátussal kísért tanulmányok izgalmas irodalomtörténeti és folklorisztikai kérdések sokaságát vetik föl a régi magyar irodalom szinte homályba vesző korszakából. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"