A cseh író nemzedéki regénye egy tipikus közép-európai férfi élettörténetét követi nyomon. Martin Vrána kallódó tehetség, rokonszenves flegma, aki egy szürke lakótelepen nő fel a hetvenes években. Később fordítani kezd, majd megházasodik, de a házassága tönkremegy. Apjával ambivalens apa-fiú viszonyban van, és amikor egy új kapcsolatba kezd, éppen az apja születésnapjáról hazafelé szenved súlyos balesetet, agysérülése után napokig kómában fekszik. A regény valójában nagyon egyszerűen ér véget. Martin magához tér. De valójában ki is ő, és ugyanaz az ember tér magához, mint aki azelőtt volt? Jan Balabán regénye időben követi Martin életútját, a szocializmus, a rendszerváltás, az új kapitalista valóság minden kesze-kusza felemássága felszínre kerül a történetben. Ugyanakkor nem a hagyományos lineáris történetmondás szerint halad az író, hanem mozaikokból, felvillantott jelenetekből, filmszerű snittekből rakja össze a sztorit. Itt mindenki közönyös, fásult, ironikus, de ugyanakkor az olyan jelenetekben, mint amikor a tükör előtt a két férfi elől egy új életbe menekülő Eva (Martin első nagy szerelme, egyben csalódása) sminkelés közben szembenéz saját életével, másfél oldalon a női lélek olyan belső valóságait villantja fel, olyan mellbevágó emberismeretről tesz tanúbizonyságot az író, hogy ez a szövegrész bármilyen női terápiás csoportban felhasználható lenne. Nagyon közép-európai, nagyon posztszocialista és nagyon emberi történet nőkről, férfiakról, karrierről, szerelemről, csalódásokról és emberi gyarlóságokról, hétköznapi drámákról és a közelmúltról. Széles körben érdemes ajánlani a kortárs irodalom kedvelőinek. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"