Még a legrendesebb emberekkel is előfordul néhanapján, hogy egyik-másik zoknijuk egyszerűen eltűnik. Nem is beszélve a rendetlenekről, akik állandóan új zoknikat kénytelenek vásárolni, vagy egyszerűen felemás zoknikban közlekednek. Mindazonáltal kizárt, hogy bármelyiküknek is tudomása lenne róla, hogy a zoknieltűnés jelensége mögött rejtélyes okok állnak, azt pedig még a leggyanakvóbbak sem feltételezték volna, ami Tóth Zita meseregényéből kiderül: létezik ugyanis egy nép, mely már ősidők óta együtt él az emberiséggel anélkül, hogy mi, emberek bármit is tudnánk róluk. Ők a zoknimukik, azaz a Házimanók törzsén belül a Koboldok osztályába tartozó, nagyjából egy arasznyi hosszúságú lények, akik a házak falaiba fúrt vájatokból leselkedve várják, hogy ínycsiklandozó falatok (elszórt gemkapcsok, csokoládéspapírok, radírok, csavarok, szívószálak) elérhető közelségébe kerüljenek. Szokatlan elnevezésük abból a jellegzetes szokásukból ered, hogy az emberektől elcsent zoknikban alszanak, melyet időnként meg is esznek, s ekkor kénytelen-kelletlen újat szereznek be... De ne gondoljuk, hogy a zoknimukik afféle közönséges rágcsálóként tengetik életüket: valójában egy, az emberek számára láthatatlan birodalom lakói ők, melynek uralkodója is van (név szerint Huszonhatodik Hasfar), hagyományaik pedig több ezer évre nyúlnak vissza. Ez utóbbiak közül az első és legfontosabb az emberek kerülése, mely létük biztonságának záloga. Egy rendes zoknimukinak soha sem jutna eszébe, hogy felfedje magát az emberek előtt. Igen ám, de nagy ritkán születik egy-egy, az átlagosnál bátrabb példány, amelyik elég kíváncsi ahhoz, hogy időnként megfeledkezzen a Mukitörvényről. Filc, a hétéves mukifióka úgy tűnik ilyen génekkel jött a világra, mert egy szép napon "puszta véletlenségből" összeismerkedik az otthonát jelentő fal tulajdonosával, az iskoláskorú Félixszel. Ám mindez csupán a történet kezdete, hiszen számtalan kalandra, s ezek kapcsán a mukibirodalom felfedetlen titkaira derül fény a kötetből, melynek oldalain a szerző testvére, Tóth Anita "valósághű" rajzai teszik lehetővé a környezetünkben láthatatlanul, mégis lankadatlanul mozgó mukik felismerését. Az igényes tipográfiával készült, szép kiállítású mesekönyv az alsó tagozatosoktól kezdve bármely korosztály számára ajánlható.