A szépírói ambícióval megáldott egykori operatív tiszt, Bálint László nyugalmazott rendőr alezredes, aki kémelhárítóként szolgált 1969-től nyugdíjazásáig, 1995-ig, tapasztalatai mellett komoly levéltári kutatásokat is végez. Ekként szinte ontja magából a könyveket a témáról a legkülönfélébb műfajokban. Jelen kötete, az Egy magyar kémelhárító emlékiratai már címével is megfogja az olvasót, s bizonnyal az utóbbi idők legizgalmasabb memoárja. Bálint László 1940-ben született Kisteleken hívő katolikus - a későbbi kommunista szóhasználat szerint: középosztálybeli vidéki klerikális-reakciós - családba. Gyermekkori álmának beteljesítésére huszonkilenc évesen látta elérkezettnek az időt, hogy nyomozónak jelentkezzen a Budapesti Rendőr-főkapitányságra. Fel is vették, ám az csak az eskütétel után derült ki, hogy a szolgálati helyéről a legkevésbé sem ő döntött, s a kiterjedt háttérellenőrzés ellenére is a Politikai Osztályra, a BRFK III/II-A Alosztályra osztották be kémelhárítónak. A szerző nem mindennapi életútjáról olvasva bepillantást nyerhetünk egy titokzatos világba, s közben rengeteg érdekes, közérdeklődésre számot tartó kérdésre is választ kaphatunk.