Egy évtizednyi tanácsadó szociálpedagógus munkája ihlette Lőwy-Korponay Bereniké Emberszelídítés című könyvét. A szerző ezen időszak alatt többek között deviánsnak minősített, magatartás- és beilleszkedési zavarokkal küzdő kamaszokkal dolgozott egy ún. „utolsó esély” iskolában. Az ott megismert élettörténetek ihlették a novellisztikusan elbeszélt esettanulmányokat, amelyek a kötetben helyet kaptak. Általános tanulsága ezen írásoknak, hogy ezek a kamaszok „csiszolatlan gyémánt”-ok, akiket a társadalom rendre stigmatizált. A segítő szakembereknek pedig partneri kommunikációt és szeretetkapcsolatot kell kialakítani ezekkel a „vadóc emberpalántákkal” – ahogy a szerző egy helyütt fogalmaz. Elsőként a szerző azt mutatja be, hogy ehhez a munkához mindenképpen kitartás, türelem és méltóság szükségeltetik: aki „emberszelídítésre vállalkozik, annak nem árt felkészülnie a karmolásokra, marásokra, ütésekre, rúgásokra”. A természetesen anonimizált történetek között ott van például Csilié, a „kapucnis gyereké”, aki az első foglalkozására dúvadként rontott be, feldöntve az egyik asztalt, hogy így vívja ki a maga számára a tiszteletet abban az iskolában, amit első látásra egyfajta börtönkolóniának vélt. Aki azonban hónapok alatt, a beszélgetéseknek köszönhetően megszelídült, kifejezetten beszédes, barátkozó lett, miután rájött, hogy a többiekhez hasonlóan ő is értékes személyiség. De ott van még Garfield, Cserfes kisasszony, Einstein, Picur, Indián, Göndör, Kölyök, Paprika, Vadóc meg a többiek története, melyek kivétel nélkül elgondolkodtató olvasmányok. A szerző természetesen azokat a technikákat, gyakorlatokat is bemutatja, melyeket munkája során rendszeresen használ. Segítő szakembereknek, szülőknek, a téma iránt érdeklődőknek nyugodt szívvel ajánlható kötet. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"