Az orosz írónő regénye egyszerre vezet a véres európai történelem, a megosztott izraeli jelen, a minden oldalon megjelenő vallási fanatizmus és ennek ellentéte: a humanista idealizmus világába. Könyvének középpontjában egy lengyel zsidó menekült, Daniel Stein áll, aki a második világháború alatt Litvániába kerül, ahol a Gestapo szolgálatában zsidókat ment meg, majd partizánként vesz részt az ellenállásban, végül kármelita szerzetesi fogadalmat tesz, és Izraelben végez szolgálatot. Feltett szándéka, hogy a Szentföldön újraalapítja az őskeresztény közösséget, Jakab egyházát, a liturgiát leszűkíti a legfontosabb elemekre, a vallást pedig megkísérli mindenféle dogmatizmustól, hatalmi beidegződéstől, hierarchiától megfosztani. Az írónő azonban nem lineárisan, mindentudó narrátorként követi Daniel útját, hanem a litvániai gettóból megmenekült túlélők levelezése, egyházi dokumentumok, memoárok, interjúk, magánbeszélgetések bonyolult kollázsából rajzolódik alakja és tevékenysége, annak közege és háttere. Ulickaja hallatlanul sokszínűen, életszerűen, árnyaltan érzékelteti, miként fonódnak össze életek, miként futnak össze a szálak, hogyan alkotnak kibogozhatatlan hálót az emberi sorsok. A nézőpont- és hangnemváltások fokozottan érzékeltetik a feszültségeket, hiszen az írónő hagyja beszélni szereplőit, akiknek mindnek valahol igaza van, és ezért Daniel vállalása, krisztusi útja még lehetetlenebbnek tűnik. Daniel azonban megmarad tolmácsnak, közvetítőnek, aki "nyelveken szól", mint az apostolok. Igen szuggesztív, erős írás, széles körben ajánlható minden művelt, intellektuálisan érzékeny olvasónak. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"