A képzettsége szerint kémikus, matematikus - s autodidakta epigráfus - szerző legújabb kötete - hasonlóan a Mit írtak az ősmagyarokról 46 000 évvel ezelőtt? (200807159) című kötethez - az ősmagyar történelem epigráfiájával foglalkozik. S bár a kötet alapvetően írástudománnyal foglakozik, mindemellett meghökkentő "tények" páratlanul gazdag tárháza is egyben. A szerző újabb kutatások eredményeivel egészíti ki korábbi kötetét, ám alapvetése azzal megegyezik: ezek szerint az ősmagyarok (EEM.EESSAL = EEM.HUL) annak a homo sapiens embercsoportnak volt egyik törzse, amely Kr. e. 48000-ben a mai Szecsuán tartományból vándorolt a Würm II jégkorszak éhínsége elől Észak-Indiába. Innen azután - Kr. e. 44600 táján - a bibliai Káin és Ábel történetében jelképesen elmesélt nagyszabású konfliktus (mintegy negyvenezer halottat követelő genocídium) után SÁR-RÉT nevű hazájukból (DEL.HI mellől) indultak az ősmagyarok (a Káin-i HU.TU nép tagjai) a Föld valamennyi irányába, de néhányan magukkal vitték az "észak-indiai lineáris írás" tudományát is. Benépesítették Krétát, ahonnan meteor-becsapódás miatt menekülniük kellett, ám egyik csoportjuk részt vett a trójai háborúban is, egy másik - a székelyek (az "EESSA-exodus" menekültjei) - pedig a Börzsöny-hegység barlangjaiban telepedtek le, még Kr. e. 40000 környékén. A szerző ezúttal a krétai ARKH2 tábla lineáris A szövegeinek értelmezését adja, megvizsgálja a Halotti beszéd és könyörgés "valódi szövegét", elemzi a "szarvasi tűtartó" feliratát vagy éppen a Börzsöny-hegység környéki "székely" barlangleleteket - bevezetve az olvasót ebbe az egyedi gondolkodásmódba, a legtöbb olvasó számára azonban teljes mértékben érthetetlen módon. A hazánkban sehol máshol nem publikált írások vélhetően a szerzővel rokon gondolkodású olvasókat érdekelhetik.