Kálvin János (azaz Jean Calvin, latinosan: Johannes Calvinus) személye, reformátori munkája, teológiája már kortársai körében is vita tárgya volt. Sokan a Szentírást tisztán értő és hirdető, meggyőző erejű teológust látták benne, mások viszont a szigorú, sőt embertelen rendet teremtő, elveit mindenkire ráerőltető genfi diktátort (lásd Szervét Mihály – Miguel Serveto). Teológiájáról szólva tévedések forrása például az az általános vélemény, hogy Kálvin „egykönyvű szerző volt”, figyelmen kívül hagyva, hogy e fő műve, az Institutio (A keresztény vallás rendszere, legutóbb: 201504009) első, 1536-os (6 fejezetes) kiadása és a végső, 1559-es (80 fejezetes) között akkora a különbség, hogy inkább az Institutio Christianae religionis folyamatos fejlődéséről kellene beszélni, nem is szólva a nagy reformátor egyéb fontos vallási iratairól (tanulmányok, lejegyzett prédikációk, kommentárok, vitairatok, levelek stb.). A Pápai Református Teológiai Akadémia rektora, Németh Tamás arra vállalkozott, hogy ezt a hiátust betöltse, nevezetesen, hogy Kálvin teológiáját, benne a Szentháromság-tannal, az életmű teljes foglalatában vizsgálja.