Szinetár Miklós előző, Pályázat (201204148) című levélregényére számos pozitív visszajelzést kapott ismerősöktől, ismeretlenektől egyaránt. A műben, egy fiktív levelezés formájában cserélt eszmét egy kitalált, ám létező személyekből egybegyúrt volt tanítvánnyal, a negyvenes éveiben járó Jánossal, aki azon dilemmázott, hogy beadjon-e egy színházigazgatói pályázatot. Ennek kapcsán számos, a színház világával kapcsolatos kérdésről beszélgettek. Most itt a folytatás, tovább folytatva Jánossal való levelezését, a korábbi, elbukott próbálkozás után egy második igazgatói pályázat kapcsán. Azóta eljött korábbi színházától, az új igazgató ugyanis nem szívlelte, és "nem tartott igényt a munkájára". A "korszerű" színházban ugyanis nincs szerződtetett rendező, és hamarosan a színészek is rájönnek, hogy ez rájuk is vonatkozik. A legtöbb mai színházban "fortélyos félelem igazgat" - írja János. A színházi világ ma "tájkép csata után" - sok-sok állástalan színész, rendező, színházi szakember, volt filmes és televíziós munkatárs. Neki egyelőre szerencsére nincsen egzisztenciális problémája, éppen Szentpéterváron rendezi a Madame Pompadourt. Aztán a "Tanár Úr" válaszol, Madách után szabadon kitérve arra, hogy az élet egy folyamatos küzdés, így a levelezés kezdetben mindenféle konkrét cél nélkül kezdődik, amelynek során aztán persze újból lehet egy színigazgatói pályázat. Közben pedig ismét rendkívül érdekes párbeszédet folytatnak a színházi világ rendszerváltás előtti és mai helyzetéről, a színházi erkölcsről, örömekről és problémákról, a kibírhatatlanul egoista női és férfi primadonnákról, az állandó pénzügyi problémákról, kultúrpolitikáról, az egymásnak uszított színházi emberekről, kirúgott munkatársakról és az új vezetők barátairól, akik még beszédhibásan is színészi állást kapnak, a politika egyre nyíltabb beavatkozásairól, és arról is, milyen tapasztalatokat szerez János Kazahsztánban és Kínában. A küllemében is ízléses kiadvány széles körben ajánlható beszerzésre. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"