Mata Hari (1876-1917), eredeti polgári nevén Margaretha Geertruida (Grietje) Zelle hollandiai születésű bártáncosnő volt. A francia hadbíróság 1917-ben, Párizsban, a Német Birodalomnak végzett kémkedés vádjával kivégeztette. Nevét máig élően őrzi a történelmi és az irodalmi emlékezet, hiszen bűnössége valójában soha nem nyert tényleges igazolást, ám rejtélyes élete, magas rangú férfiakhoz, művészekhez, politikusokhoz, államférfiakhoz fűződő viszonya részben indokolni látszottak bűnösségét. Coelho ennek a legendának a nyomába ered és eredeti dokumentumok nyomán alkotja meg, azt a képzelt párbeszédekkel tarkított naplót, amelyet Mata Hari a párizsi börtönben írt, lányának üzenve ezáltal ártatlanságáról. Egy fiatalsága idején megrontott leányka nővé érése, és szabadságvágya, a huszadik század elejének valamennyi társadalmi szabályát felrúgni kész asszony kalandos élete bontakozik ki a kötet lapjain. Egy olyan asszonyé, aki Picassóval, Modiglianival csevegett és sokakkal tartott fenn izzó, erotikával átszőtt kapcsolatot, ám a szexet valójában eszköznek tekintette ahhoz, hogy bizonyos titkok birtokában, később azokkal zsarolva a titkok szereplőit jelentős pénzösszegekre tegyen szert. Okos asszony volt, aki úgy érezte, képes kijátszani a férfiakat, képes kígyóként kisiklani az őt rabságban tartani készülők szorításából, ám arra nem számított, hogy ebben a szenvtelen, racionális világában egyszer csak rátalál a szerelem, amely végül a bukásához vezetett... A napló feleleveníti a 19. század végének és a 20. század elejének jelentős történelmi és társadalmi eseményeit, többek között a párizsi világkiállítást, a pezsgő művészeti élet szereplőinek hétköznapjait, teszi mindezt élvezetes, széles körű érdeklődésre számot tartó módon. A történet végére tisztul a kép, s ha nem is teljes biztonsággal, de megtudható, hogy valójában Mata Hari áldozata volt a szerencsétlen körülményeknek. Néhány fekete-fehér fotó idézi meg a legendás kémnő alakját. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"