„A jogállam a jogeszme megvalósítását czélzó intézmény” – fogalmazott 1888-ban megjelent, A nemzetállam tankönyve című művében Kuncz Ignác, a dualizmuskori Magyarország jelentős államtudósa. A polgári demokráciák egyik alapintézményéről van szó, amelynek megítélése azonban mind a mai napig interpretációs viták kereszttüzében áll (elég, ha a Magyarország ellen megindított uniós eljárásokra és az azokra adott magyar kormányzati válaszokra gondolunk). Szabadfalvi József jogász, a Debreceni Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar jogbölcseleti és jogszociológiai tanszék egyetemi tanára legújabb könyvében a magyar jog- és államtudományi irodalomban vizsgálja a jogállam (joguralom) fogalom megjelenését, formálódását és értelmezési kereteit, a 19. század közepétől, vagyis a bukott szabadságharcot követő neoabszolutizmus korszakától a Kiegyezésen és a Horthy-korszakon át 1948-ig, az ún. „fordulat évéig”.