Mikszáthnak ezt az utolsó regényét 1908-ban kezdte közölni a Vasárnapi Újság, könyv alakban csak halála után, 1911-ben jelent meg. Középpontjában a szász polgárok lakta Lőcse városának és Szepes vármegye alispánjának, Görgey Pálnak évekig tartó viszálykodása áll. A hirtelen haragú Görgey egy vadászat alkalmával meglövi a város bíráját, aki sérüléseibe belehal. Lőcse bosszút esküszik Görgey ellen: vezetői elhatározzák, hogy a város addig gyászol, amíg az alispánon meg nem torolják a gyilkosságot. A csaknem másfél évtizedig tartó háborúskodás izgalmas fordulatait színezi és tarkítja Görgey lányának, Rozáliának sorsa. A rendkívül izgalmas, fordulatos cselekményben Mikszáth - a főhős, Görgey mellett - számos kitűnő jellemrajzot ad. A történelmi háttér - a Thököly- és Rákóczi-szabadságharc eseményei - inkább csak jelzésszerűen van jelen a cselekményben. A regényt már a kortársi vélekedés is rendhagyó alkotásnak látta az író életművében; az idő múlásával pedig mindinkább nyilvánvaló, hogy A fekete város komorabb színeiben a halál közeledtét érző Mikszáth már nem anekdoták szőttese mögé rejtve, hanem közvetlenül vallja meg véleményét-tapasztalatát a végzetnek látszó sorsról, s a lélek titokzatosnak tartott, váratlanul pusztító erőiről. - Minden közkönyvtárban ott a helye.