A második világháború évei alatt dolgozott Hamvas Béla a Mózes első könyvében szereplő vízözön előtti korszak pátriárkájának, Hénoknak (vagy Énoknak, Henochnak) tulajdonított apokrif irat fordításán; műve első alkalommal 1945-ben jelent meg. Hénok a Bibliában csak említésre kerül (Móz. I. 4,17-18), ám a zsidó mitológia kiemelt figyelmet fordít rá: ő az első próféta, Szét leszármazottja, aki egész életében a Mindenható "színe előtt járt", és végül a hagyomány úgy tartja, hogy elragadtatott. Könyve - amelyek töredékes formában maradtak fenn - a vízözön előtti bűnösöknek címzett kinyilatkoztatás, amely a bűnössé lett emberekhez, és az őket bűnbe vivő angyalokhoz - Felvigyázókhoz - éppúgy szól, áttételesen pedig üzenet az utánuk következőknek is.