Weiner Sennyey Tibor rendkívül egyéni hangú költő, író, akinek korábbi művei is nehezen férnek meg a műfaji határokon belül. Ebbe a sorba illeszkedik a Gül Baba is. A harminchárom elbeszélést tartalmazó kötet címadóját vélhetően sokan ismerik, hiszen Budapest misztikus alakjainak egyik legjellegzetesebbje. A "Rózsák Atyjá"-ról sok mindent leírtak már, ennek ellenére nyugodtan mondhatjuk: nem tudunk róla szinte semmit (életének kevés ismert adatáról és szerzetesrendjéről bővebben olvashatunk Ágoston Gábor és Sudár Balázs: Gül Baba és a magyarországi bektasi dervisek című kötetében; 200220216). Annyi ismert, hogy a szentként tisztelt, harcias muszlim szerzetes 1541-ben érkezett Budára, s még abban az évben meg is halt, a város elfoglalásának örömére rendezett ünnepi szertartáson. Nagyszabású temetésén maga Szulejmán szultán is részt vett. Sírja fölé emelt türbéje pedig mind a mai napig zarándokhely. A türbe, melyet a szerző is gyakran látogat, megihlette, s úgy döntött: mesélni fog, "szőnyeget szőni a legendákkal teli türbe titkokat takaró szürke köveire". Megismerhetjük a szerzői képzeletben született életutat: Perzsiától Bagdadon és Sztambulon keresztül Budáig. Weiner Sennyey Tibor elképzeli azt a férfit, aki talán költő volt vagy jógi, és rózsakertésszé is lett idővel, aki megunta életét, és titkait át akarta adni egy tanítványának, a szerző "mesterének". Ez az "átadás" - rendhagyó módon - a vaskapui vízerőmű építése miatt elárasztott dunai török szigeten, Ada-Kalén történik, 1972-ben. A nagyívű, sodró történetet elbeszélő, a költészetet a történelmi regénnyel és misztikummal ötvöző mű az egyszerre tradicionális és modern irodalom kedvelőinek ajánlott. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"