Az utóbbi években a humán tudományok terrénumában, illetve az emberről szóló filozófiai diskurzusokban a poszthumán irányzatok jelentős befolyásra tettek szert. A koncepció szerint az emberről alkotott képet a humanizmus emberközpontúsága után dekonstruálni kellene és az olyan új kihívások és gondolati konstruktumok szerint újragondolni, mint például az ember és a gépek, az emberi és az állatok, az ember és környezet (biosz) viszonya, illetve az azok közti határátlépés lehetőségei. A poszthumanizmus tehát az ember központi helyét vonja kétségbe – a jelen kötet is ebbe a sorba illeszkedik, a szerzők H. P. Lovercraft irodalmi örökségében vizsgálják azt, hogyan jelenik meg az embertelen, emberen túli világ. Lovecraft művei a horror műfaját alapjaiban újították meg, a sötét és gyilkos univerzum, a gigantikus és kérlelhetetlen erő, ami mindent meghatároz az emberhez képest olyan léptékekkel bír, amelyeket nem vagy csak alig vagyunk képesek felfogni.