A norvég író számos, gyermekeknek szánt könyvét ismerhették már meg a magyar olvasók. Mostani felnőtteknek szóló regénye, amelynek alcíme - Rövid történet szinte mindenről – ténylegesen „szinte” mindenről szól, ami egy ember életében lényeges lehet: barátságról, szerelemről, családról, munkáról, betegségről, összetartásról, egymásra találásról és az elválásról is. Karcsú kötetének hangulatában, lebegően áttetsző, különös világot teremt a szerző. A történet mesélője, Albert egyetemi tanulmányainak első évében, 1972-ben megismerkedik élete szerelmével, Eirinnel, aki valósággal megbabonázza őt. Csakhamar együtt kirándulnak a magas hegyek között megbújó tengerszemhez, ám amikor rájuk tör az éjjeli hideg, felfeszítik egy hétvégi ház ajtaját, és ott töltenek néhány boldog órát, amely egész későbbi életükre kihat majd. Hangokat hallanak, ezért gyorsan kereket oldanak, ám a maguk mögött hagyott, feldúlt ház miatt, főként Eirin nagy lelkiismeretfurdalást érez. Elnevezik Meseháznak a hegyi hajlékot, majd amikor nemsokára összeházasodnak, úgy érzik, vissza kell ide térniük, mi több, 1982-ben megvásárolják a szívüknek oly kedves hétvégi lakot. Amikor beköltöznek a házba, egy „emlékfüzetet” kezdenek el írni, és a minden esztendőben, most már gyermekeikkel együtt, itt töltött szabadságok emlékét őrzik a kockás füzet lapjai. Huszonhét évvel később, Albert Mariannétól, az orvosától akivel, évekkel ezelőtt egy rövid „liezonja” is volt, megtudja, hogy halálos beteg, lassan le fog bénulni a teste és a baja nem orvosolható, a folyamat csupán lelassítható. Ekkor felmegy a Meseházba, felesége ez idő alatt Amerikában tartózkodik egy konferencián, előadóként. Albert pedig eltöpreng, a hogyan továbbról, majd döntő lépésre szánja el magát… Széles körben ajánlható mindazoknak, akik a mai norvég irodalom fejleményeire kíváncsiak. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"