A Bartók utáni magyar zeneszerzés egyik legjelentősebb alakja, az egykori Kodály-tanítvány, Szőllősy András „műhelyébe” vezeti olvasóját az Ünnepi Könyvhétre megjelentetett kötet. Az idén nyolcvannegyedik életévét betöltött mesterrel a kötet szerkesztője, Kárpáti János zenetörténész beszélgetett, amit kiegészített azokkal az interjúkkal, melyeket a 70-es évektől kezdve újságírók és pályatársai készítettek a zeneszerzővel. A portré teljessé tételére Szőllősy saját és művészbarátai írásaiból is válogatott a kötetszerkesztő. A Ligeti György és Kurtág György fémjelezte nemzedék „harmadik” tagjaként emlegetett mester – ellentétben a Nyugat-Európában, a nemzetközi figyelem előterében működő kollégáival – Magyarországon maradva sokáig élt viszonylagos ismeretlenségben. Az erdélyi származású, Budapestre került ifjú, lényegében a hatvanas évekig zenekritikával és tudományos munkával foglalkozott. A kortárs zenei életbe való bekapcsolódásában az áttörést az 1968-ban komponált III. Concertó című kamarazenekari műve hozta meg. Sokrétű zeneszerzői és zenetudományi munkásságát díjakkal és kitüntetésekkel jutalmazta nemcsak a magyar, hanem a francia kormány is. Műveinek sorát vizsgálva egy-két különleges évtől eltekintve egy-egy évre egy-egy nagy kompozíció esik. A nem koncerttermekbe szánt munkáit is figyelembe véve, rendkívül termékeny szerző számos filmhez, színpadi darabhoz és rádiójátékhoz írt zenét. A kötet függelékében megtaláljuk zeneműveinek, írásműveinek jegyzékét, bibliográfiát, diszkográfiát és a szövegben való tájékozódást segítő névmutatót. A nem kizárólag zeneértő olvasók érdeklődésére számot tartó kötetet a művész életének meghitt pillanatait, barátaival való találkozásait megörökítő fekete-fehér fotók zárják.