A millennium esztendejében látott napvilágot - most pedig reprint kiadásban olvasható - Hankó Vilmos, a híres vegyész kötete, a Székelyföld, amely elsősorban természettudományi (geológiai, ásványtani, földrajzi, balneológiai, meteorológiai, vízrajzi) közelítésben mutatja be a Keleti-Kárpátok öblében elterülő négy vármegye, Udvarhely, Háromszék, Csík és Maros-Torda természeti értékeit, noha a szerző számba veszi a terület történeti és néprajzi emlékeit, nevezetességeit is. Az első részben áttekintő, összegző módszerrel mutatja be a székelység és a Székelyföld történetét; foglalkozik eredetükkel (a hun-szkíta leszármazás hívének mutatkozik, ám históriai számvetése meglehetősen vázlatos és elnagyolt). Nem hagyja említés nélkül a tájegység rendkívül gazdag folklórját, bőven idézve Kriza János gyűjtéséből. Igen alapos a négy megye földrajzát, földtanát, állat- és növényvilágát bemutató fejezetei sora. A megyék sorrendjében haladó leíró fejezetek elsőrendűen a természeti értékeket veszik számba, különösképpen az idegenforgalom tekintetében fontos helyeket ismertetik tüzetesen (Homoródfürdő, Előpatak, Bálványosfürdő, Tusnád, Málnásfürdő, Borszék stb.). Minden esetben megemlíti a tárgyalt helységnél a történelmi, művelődéstörténeti nevezetességeit, így Bálványosnál az Apor család történeti szerepét, Kézdivásárhelynél az ágyúöntő Gábor Áron áldozatos életét és hősi halálát. Kőrös falunál Kőrösi Csoma Sándor életművét, szenvedéseit idézi föl, és rendre elbeszéli, hogy az adott helyen milyen csatát vívtak az 1848/49-es szabadságharc idején. Külön fejezeteket szentel a megyeszékhelyek (Székelyudvarhely, Csikszereda, Sepsiszentgyörgy és Marosvásárhely) nevezetes látnivalóinak; természetvédő aggályait feledve lelkesedik a fejlődő iparért (Szentkeresztbánya, Toplica, Köpec) és közlekedésért (A háromszéki vasúton; A Kovászna-gyulafalvi iparvasút), de hangja akkor fátyolosodik el igazán a bűvölettől, ha az egyedülálló természeti csodákról beszél (Szent Anna-tó, Ojtozi-szoros, Békás-szoros stb.). A mai olvasónak kimondatlanul is az az érzése, hogy valamiképp idegenforgalmi reklámként (is) szolgált egykoron az Erdélyrészi Kárpát Egyesület támogatásával megjelent kötet, hiszen elsősorban az üdülőhelyek gyógyhatású vizeit, egészséges klímáját, ózondús levegőjét és bámulatos szépségét magasztalja. S ebben az értelemben műve mit sem veszített aktualitásából; a korabeli fényképek és metszetek tanulmányozása sem érdektelen a ma Erdélybe látogató turista számára.