Csokonai Vitéz Mihályt - itt legalábbis, Magyarországon - senkinek nem kell bemutatni, hisz nemcsak a 18-19. század fordulója, hanem a teljes magyar irodalmi kánon egyik legjelentősebb költőjeként tartja számon az utókor. Alakját a fiatalon elhunyt zseni nimbusza veszi körül: lírai tehetsége mellett köztudott volt (akkor és ma is) hatalmas műveltsége és tájékozottsága - és nehéz természete is. Ez utóbbinak volt köszönhető a - finoman szólva - kalandos fél év, az 1794 decemberétől 1795 nyaráig tartó periódus, amelynek egy teljes regényt szentelt Palotai H. Zsófia. Csokonai életének ez az időszaka (midőn személye és teljes élettörténete) valóban regényes. Már tanított a debreceni kollégiumban, amikor a gimnázium ítélőszéke elé citálták, azzal vádolva meg, hogy "társait magához híván az időt borozással és pipázással vesztegeti". Nos, a vád minden szava igaz volt, és Csokonai nem is restelkedett miatta, sőt, még egy lapáttal rátett, így aztán hamarosan elbocsátották, és Kecskemétre küldték - volna, ha ő maga nem kanyarodik inkább Pest felé, ahol Dugonics András vendége volt egy ideig. A pár pesti hónap óriási hatást gyakorolt rá, hisz közvetlen közelségből lehetett szemtanúja a Martinovics-összeesküvés bukásának, amit a magyar jakobinusok kivégzése, és barátja, Kazinczy bebörtönzése követett. Az események politikai gondolkozását örökre megváltoztatták, és a sorsa sem fordult könnyebbre: hiába tért vissza 1795 júniusában Debrecenbe, egy indulatos közjáték után végleg elhagyta a kollégiumot... A szerző ezt a hat hónapot meséli az ifjúsági regények klasszikus, ugyanakkor könnyed stílusában, felskiccelve egyben Csokonai emberközeli portréját. A két kötetes mű elsősorban középiskolás diákok figyelmébe ajánlható. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"