A szerző az Ünnepi Könyvhét alkalmából adja közre vaskos kötetben, Összegyűjtött és új versek cím alatt, öt nagy ciklusba rendezve (Szétszóratás /1991-2011/, A természetes arrogancia /1993/, A valóságos Varsó /1995/, Tulajdonosi szemlélet /1997/, Térerő /1998/, Drezda februárban /2000/ Platina /2003/, Ultra /2006/ Moll /2013/, Őszi hadjárat /2015/) az 1985-2015 közötti időszakban keletkezett lírai darabjait. Térey János költészetére többnyire a nyers közlés jellemző. Versbeszédét már-már szenvtelenség, szikár, érzelemmentes gondolatiság jellemzi, akár szerelmi csalódásról (Veszett fejsze nyele), akár közlekedési káoszról (Aranykor), vagy éppen a kocsmai hangulatokban megnyilvánuló "filozófiáról" esik szó bennük. Ugyanakkor szinte valamennyi darabjában tetten érhető a látszólagos "közöny" mögötti érzelmi telítettség is (Fészekalja, Közösségi szellem,Termann-archívum, stb.). Térey gyakorta sematikus kifejezésmódot használ, olykor már-már depresszív hangon szólva a szürke és kiüresedett világról, oly módon láttatva a minket körülvevő tárgyi valóságot, ahogyan az a hétköznapokban megfáradt olvasói retinájába is beleéghet (Álmatlanság, A fejőnő; Az igazi, stb.). Ez a rideg tárgyszerűség a posztmodern jellemzőit idézi meg az olvasóban, annak okán, hogy a szerző a jelentéktelennek tetsző "szövegtestben" rejti el a gondolati, lényegi mondanivalót. A harminc év terméséből összeállított gyűjtemény, jelentős költőt revelál, olyan alkotót, akit sajátos, senki máséhoz nem hasonlítható, eredeti nyelvezete emel ki a mai magyar irodalom alkotói köréből. A verskedvelők, és a mai magyar irodalmat ismerni kívánok körében megkerülhetetlen az "Őszi hadjárat", érdemes ajánlani. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"