Interjúk, riportok, portrék és vallomások kaptak helyet a szabadkai újságíró 1994 és 2004 között született publikációiból készült válogatás-kötetben, melyek egyetlen közös nevezője a híres bácskai város, Szabadka. A fekete-fehér képekkel illusztrált kötet címévé tett idézet is erre a településre utal, s az első írásból azt is megtudhatjuk, kinek a nevéhez, tevékenységéhez kötődik. Bíró Károly egykori szabadkai polgármesterről olvashatunk, aki a híres városháza megépítésének egyik kulcsembere volt, s aki nyugdíj nélkül, nyomorban halt meg 1957-ben. Megismerhetjük még többek között egy horgosi földbirtokos família hajdani életmódját, az Orient Expressz egykori kalauzának sorsát, az 1930–40-es évek szabadkai mindennapjait, és megemlékezhetünk Kosztolányi Dezsőnek a Bajai úti temetőben nyugvó családtagjairól is. A város és a környező települések neves vagy kevésbé ismert, de közösségükért lelkesen tevékenykedő személyiségei elevenednek meg a következő fejezet írásaiban. Levéltáros, költő, író, néprajzkutató, filozófus, szerkesztő, tanár, zeneszerző, zenész, festőművész, szobrász, egykori városelnök, atomfizikus, ügyvéd, énekes és színésznő egyaránt megtalálható közöttük, s mindannyian a saját sorsukról és persze „saját Szabadkájukról” vallanak. Olvashatunk a holokauszt helyi vonatkozásairól is, az utolsó fejezetben pedig a városháza felújításáról, a ferences szerzetesek templomáról, helyi életéről és még sok egyéb érdekességről szerezhetünk ismereteket.