A fizikai értelemben is fajsúlyos kötet, már terjedelmével is lefegyverzi majd az olvasót. Szerzője, akinek ez az első magyarul megjelent műve, hazájában, Kínában a legismertebb írók közé tartozik, ám amint az a kötethez tartozó, a fordító, Nagy Mariann tollából való utószóból kiderül, egyben a legmegosztóbb író is. Szürreális és valós történelmi elemeket, a képzelet szülte, metaforákkal átszőtt „formációkkal” elegyítő története nem könnyű olvasmány. A cselekmény a szerző által életre hívott képzeletbeli faluban, Élvendfalván játszódik. Ez a helyszín a hatalmasra duzzadt lábjegyzetekben (mindez természetesen szintén fikció) foglaltak szerint még a Ming-dinasztia idején jött létre. Különös törvényt hozott ekkor a hatalom és a családokból, csak töredékszámú ember maradhatott hátra a faluban. Így maradt a településen többek sorában, egy vak édesapa, akinek a fia béna, egy másik családból egy vak lány és egy béna öregasszony, mi több lassacskán a falu lakóit sérült emberek sokasága tette ki. Ám testi fogyatékosságaik ellenére valamennyien különös képességekkel voltak megáldva, a vak öregasszony még a fák levelére is tudott hímezni, a féllábú nyomorék árkot tudott ugrani, míg egy másik világtalan hallása olyannyira kifinomult, hogy a természet hangtalan történéseit, a fáról lehulló levél rezzenését is képes volt meghallani. Különös falu hát ez, ahol egyszer egy napon, amikor mindenki izzad a nyári hőségben váratlanul hó hull alá az égből. A falu elöljárója, Liu járásfő, aki „káder a népi kommunából” ekkor elhatározza, hogy csapatot szervez a sérült emberekből és velük járja majd a falvakat, hogy összegyűjtsön egy tetemes összeget, mert legfőbb vágya az, hogy megvásárolja az oroszoktól, a Kreml falai között őrzött halott Lenin bebalzsamozott testét. Liu összeverbuválja a csapatot, és a „mutatványosok” elindulnak az országos körutazásra, a nagy pénz reményében egyre mohóbbak lesznek és közben ahhoz is kedvet kapnak, hogy ebben az új, számukra ezidáig ismeretlen világban éljenek. Liu tervét azonban megakadályozza a Vörös Hadsereg egykori katonanője, Mao Zhi anyó, akit a falusiak tiszteletbeli vezetőjüknek választanak. Az asszony el akarja érni, hogy Élvend kilépjen a társadalomból, mert helyre akarja hozni egykori hibáját, amikor ő kényszerítette a települést a társadalomba. Meg is tesz mindent célja érdekében, így lassan-lassan hamvában hal el a hatalom után sóvárgó Liu terve, hogy a falut azzal tegye gazdaggá, hogy a Lélekhegyen elhelyezi Lenin bebalzsamozott holttestét, amely várakozása szerint annyi pénzt fialna, hogy a település lakóinak évszázadokra megoldódna minden problémája. Mire megérkezik a hivatalos irat, Pagodafa járás pártbizottságának és kormányzásának hivatalos pecsétjével, hogy a hegyek mélyén meglapuló Élvendfalva immár független település, tehát kiiratkozott a társadalomból, addigra Mao Zhi anyó már eltávozik az árnyékvilágból…A Kafka-díjas szerző áthallásokkal, allúziókkal gazdagon élő regénye feltételezi Kína 20. századi történelmének, politikai és társadalmi beágyazottságának ismeretét, hiszen csakis így értelmezhetők, így érthetők meg azok az allegorikus képek, amelyek át- meg átszövik a regény gazdag rajzolatát. Lebilincselő, nagy odafigyelést igénylő könyv, amelyet, ha képes befogadni az olvasó különleges élménnyel lesz gazdagabb. A függelékben a fordító magyarázataival és utószóval kiegészített történet művelt olvasók megkülönböztetett figyelmére érdemes. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"