Illés Endrének 1981-ben, a Magvető gondozásában jelent meg a legteljesebbnek tekinthető dráma-gyűjteménye, összesen tizenhét színpadi darab szövegét tartalmazva, időrendi sorrendben. Ezen edíció új kiadása jelenik meg most, a Fapadoskönyv.hu gondozásában, ezúttal is két kötetben. A legkorábbi mű, az 1941-es Törtetők nemcsak teljesen érett, drámaesztétikailag szinte tökéletes darab, de jócskán előlegezi is az Illés-drámák központi motívumait, legjellemzőbb figuráit, dramaturgiai megoldásait. A nagypolgárság körében és szintjén játszódó alkotás olyan világot állít a néző/olvasó elé, amely minden látszólagos kulturáltsága, harmóniája, eleganciája ellenére velejéig rothadt. A főszereplő vezérigazgató legyen bármilyen szimpatikus, vonzó figura, éppúgy azt a törtető világot képviseli, mint a korrumpálható kegyelmes úr, a cég tulajdonosa, vagy protezséi, akik körül a mű (korántsem egyszerű) cselekménye bonyolódik. A következő drámák végig megőrzik ezt a leleplező, egy-egy hajszálrésen, jelentéktelennek látszó bonyodalmon keresztül való "kifordítását a világnak". A rendkívül feszes vonalvezetés, tiszta, tömör és mégis világos kompozíció és dikció mind a "leleplezés" szolgálatában áll, legyen a tárgy akár vérbeli mai fiatalok szerelmi vagy házassági konfliktusa (Türelmetlen szeretők; Rendetlen bűnbánat; Aki szeretni gyáva), akár történelmi, sőt mitikus a téma (Trisztán; Spanyol Izabella; Caligula), játszódjék a darab akár hivatalban, üzemben (Hazugok; Félelem; Névtelen levelek stb.). A művek döntő többségének van egy különös, látszatra ellentmondásos esztétikai jellegzetessége, felismerhetetlenül egyéni hangja: a száraz, leglényegesebb vonásokra lecsupaszított helyzetek és konfliktusok kiegészülnek valamilyen lírai aláfestéssel, sokszor szinte autonóm költői passzusokkal, monológokkal, ellenpontozott, többsíkú párbeszédekkel. Ezért is természetes, hogy némelyik mű verses formát kapott Vas István közreműködésével (Trisztán; Rendetlen bűnbánat). E nélkül is poétikus szinte minden darab és ez a poézis csak még jobban aláhúzza, nyomatékosítja a drámák kegyetlen pszichológiáját, intellektuális, erősen reflexív problematikáját. A második kötet végén Albert Camus Caligulája kapott helyet, Illés Endre fordításában. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"