Fanyar, száraz irónia Nagy Lajos humora, az olvasó nem számíthat önfeledt szórakozásra, mindent feledtető viccelődésre. Épp ellenkezőleg, az író a társadalom olykor tragikus, olykor abszurd visszásságait mutatja meg görbe tükrében. Műfaja az alig egy-két oldalas karcolat, mely nagy ecsetvonásokkal, nyelvi leleményekkel, gyors asszociációkkal dolgozik. Portrét fest a méltóságos úrról, aki szakadékba zuhanva is csak azzal törődik, megadják-e a rangjának kijáró tisztelet megmentői (A szakadék), az öngyilkosságok szaporodásáról, a kilátástalan nyomorról ír a keresztény-nemzeti kurzus álszent cinizmusát gúnyolva (Az öngyilkosok büntetése; Szerelmi bánat). A szegények és gazdagok közti végtelen távolságot, életük gyökeresen különböző megítélését rajzolja a legtöbb írás, s az író szenvedélyes haragja mindig a szegények világára figyelmezteti az önelégült polgárságot (Tavaszi divat; Week-end; Hogyan élhetünk száz évig?). A kötet második felét a Képtelen természetrajz remek darabjai teszik ki, melyek áradó ötletességgel vegyítik a groteszk állattani fikciókat, a tudományos nyelv alapjaira építő stílusbravúrt és a társadalomábrázolást. Néhol egészen nyíItan társadalmi kérdéseket feszeget az író (A magyar földbirtokos; A zsidó), néhol csak az állatok természetének analógiáit használja föl az emberi természet és társadalom ábrázolására. Nagy Lajos írásai nem veszítik érvényüket: iróniája, stílusa segít, hogy gyakran - napi aktualitású karcolatait ma is élvezni tudjuk. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"