A kazahsztáni születésű, orosz sci-fi és fantasy író, az Európa-díjas Szergej Lukjanyenko 2000-ben indította az Igék földje című regényfolyamát, melynek első kötete csak nemrég jelent meg magyarul (A vas prófétája, 201407200). A szerző ebben alaposan átírta a történelmet és az Újszövetséget is: ebben a világban Jézus már csecsemőkorában meghalt, és az Úr egy másik fiút fogadott mostohafiául, akiből a Római birodalom császára lett, és aki a béke megőrzése érdekében, kétségbeesésében eltüntette a földről az összes vasércet, visszafogva ezzel az emberiség fejlődését is. A kerettörténethez képest a folytatáskötetben is több mint kétezer évvel később járunk. Ebben a világban létezik az Ige, melynek segítségével az azzal élni tudók át tudnak járni egy másik dimenzióba, vagy el tudnak ott rejteni különböző tárgyakat (annak idején az Üdvözítő is ide tüntette el a vasat). A már megismert Marcus, a feltételezett új Üdvözítő is ezen képességek és egy Ige birtokában van, és Ilmarral, a tolvajjal együtt szökni igyekszik a birodalomból. Közben azonban túlerővel találkoznak szembe, és csak úgy sikerül megmenekülniük, hogy Ilmar feláldozza saját szabadságát. A csapat szétszóródó tagjai később ismét találkoznak, méghozzá Pannónia fővárosában, Aquicumban, ráadásul nem máshol, mint a patinás Duna-parti szállodában, a Gellértben (ebben a világban Gellért püspök egy csoda folytán túlélte azt, amikor az oszmánok (!) legurították a hegyről, és hálából felhúzott egy templomot a folyó partján, ahol azóta a magoriul beszélők élnek). A szövetség azonban feloszlani látszik: Marcus több követője ugyanis kételkedni kezd. Lehet, hogy ő mégsem az Úr új, földi helytartója, hanem valami sokkal sötétebb hatalmat képvisel? Közben meg közeledik a végső összecsapás, amely megváltoztathatja a világot. Ha ugyanis Marcus beveti "csodafegyverét", az Eredendő Igét, az bőségszaruként visszahozhat a földre minden elrejtett kincset, még a vasércet is... Az alternatív magyar vonatkozás miatt külön ajánlott regény. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"