A szerző 1962-1967 között a Moszkvai Állami Egyetem történelem-régészet szakán tanult. S bár a külföldi ösztöndíjat részben kalandvágyból pályázta meg, és nem régészet, hanem esztétika szakra jelentkezett, amikor kézhez vette a sikeres felvételi eredményről szóló értesítést, várakozással tekintett a szovjetunióbeli utazás elé. Habitusa azonban - ő legalábbis így érezte - kevéssé tették alkalmassá arra, hogy tudós váljék belőle, ezért egyetemi évei alatt, a tanulás mellett rádió bemondóként és tolmácsként dolgozott. Remek érzékkel "kapta el" azokat a fontos politikai és egyéb élettel teli pillanatokat, amelyekről tudósítást küldött a magyarországi lapoknak. Különös múltba tekintés így a kötet, amely a hatvanas évek Szovjetuniójának életéről tudósít. A szerző riportjai és naplórészletei leginkább kordokumentumként olvashatók, a fél évszázada megjelent írásokból kibontakozik annak a fiatalembernek az arcéle, aki nemcsak felfedezni, de érteni is kívánta ezt a világot. A szerző nem történészként, vagy politikai elemzőként osztja meg olvasóival egykori gondolatait, csupán a huszonéves fiatalember, máig érvényes reflexióinak lehet részese az olvasó. A fekete-fehér fotók bemutatják a legendás hírű Lomonoszov egyetemet, de Nyikita Szergejevics Hruscsov elhíresült fotóján az is látható, amikor az ENSZ-ben cipőjével veri a szónoki pulpitust, és a szovjet költészet legnagyobbjai Jeszenyin és Jevtusenko is bemutatkoznak a riportok és a képek nyomán. Az annak idején világhatalmi tekintéllyel bíró ország, mára már egy bukott rendszer képviselőjeként vonult be a mai huszon-harminc évesek tudatába, így a diákélmények és tudósítások egy mára már letűnt világ lenyomatai, ekként lehet az érdeklődők figyelmébe ajánlani. "www.kello.hu minden jog fenntartva"