A vajdasági magyar irodalom egyik legjelentősebb alakja a Kossuth-díjas, több mint negyven éve szünet nélkül alkotó író és költő, Tolnai Ottó. Balkáni babér című verskollekciója első alkalommal a 2001-es évben látott napvilágot; most az Ünnepi Könyvhét alkalmából kerül ismét kiadásra. Költészete most is a kőkemény realitás lírai ünneplése: semmi felesleges romantika, érzelgősség, szépelgés nincs ezekben a sorokban. Sokkal inkább kitűnik belőlük a karcosra érett férfi tapasztalata és az ezzel szinkronban keményre csiszolt balkáni életérzés – mindezek mellett kivételt talán egyedül a tenger iránti nosztalgikus vonzalom jelent: „… most hogy immár egy évtizede / el vagyok vágva / az adriától (…) gyakran vélem hallani / azt a tijesnói harangot / a tenger kobaltlemeze visszhangozza / jóllehet annak a harangnak / a legszebb hangú harangnak / ott fenn a pineák kis festői ligetében / nincs nyelve / azért szól olyan tisztán” (Nincs nyelve – részlet). Írásai a posztmodern líra igazi gyöngyszemei: bár a sorok nem rendeződnek versszakokba, és rímek sem csengenek össze bennük, a szófolyam belső ritmusa gyöngéden sodorja az olvasót, miközben a lecsupaszított valóságról mesél neki. A kötet két cím nélküli ciklusra osztható, amelyet az Ahogy című hosszabb lélegzetű költemény választ el egymástól. A kötetet az Adriadalom, egyfajta prózavers-szójáték zárja. A szöveget Nagy József fekete-fehér illusztrációi kísérik. Minden lírakedvelő olvasó figyelmébe ajánlható, színvonalas munka. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"