Az amerikai újságírónő férje indiai születésű, így vélhetően a családi kötődések okán is, de sokat járt a házaspár Indiában. Katherine Boo három éven keresztül készített interjúkat India egyik legnépesebb városának nyomornegyedében. Mumbai (1996 előtt Bombay) luxusvilláinak és szállodáinak árnyékában egy nyomorúságos bádogváros épült fel, amelyet Annawadi néven tart számon az itt élők sokasága. Az emberi életfeltételeket szinte teljesen nélkülöző városrészben tengetik mindennapjaikat a történet szereplői, akik egyben megegyeznek, ki szeretnének törni ebből a környezetből, ám ennek módját ki ki másként választja meg. Az ellentétek városában a gazdagok által kidobott szeméthegyeken guberálva próbálják meg összegyűjteni a megélhetéshez szükséges filléreket az itt lakók. Abdul, a muszlim kamaszfiú itt reméli megtalálni a jobb élethez vezető utat. Asha, a kivételes intelligenciával megáldott asszony nyomorúságos gyermekkorát kívánja feledni, amikor a politikai korrupció felé vezető utat látja kiútnak. Lánya, aki egyetemre jár, a tanulásban találja meg a kitörés lehetőségét. Kalu a még szinte gyerek ócskafém-tolvaj szilárd meggyőződéssel hiszi, hogy "munkája" előbb utóbb elvezet a jobb életbe. Abdult azonban egy szerencsétlen félreértés folytán megvádolják egy súlyos bűncselekmény elkövetésével, és ekkor felszínre törnek az évszázadok óta elfojtott vallási, kasztbeli és egyéb ellentétek. A szexuális agresszió és a terror ezernyi formája manifesztálódik a gyűlölettől átfűtött cselekedetekben. A remény és a reménytelenség csap össze a hétköznapokban, ám a történések végső kicsengése minden esetben az, hogy nem szabad, nem lehet feladni a reményt, és mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy az emberi életfeltételeket teljességgel nélkülöző nyomorból kitörhessenek az itt élő emberek. Az irodalmi értékeket is felmutató, megejtő szépségű, dokumentarista eszközökkel megírt történet színes, filmszerű képekben kelti életre India legszegényebbjeinek mindennapjait. Értékes szép kötet, széles körű ajánlásra érdemes.