„...mostantól ha esik, ha fú, minden hó utolsó hétfő éjjelétől a keddi lapzártáig megírok egy tárcát” – olvashatjuk a szerző elszánt fogadalmát rögtön az első oldalon. Bartis Attila megtartotta ígéretét: ennek végeredményét találjuk ebben a kötetben, amely pontosan tizenkét írást tartalmaz. Ezek műfaji megjelölése tárca, de az bizony csalódni fog, aki könnyed, játékos eszmefuttatásokra számít. Az egymással összefüggő írások (amelyek önállóan is megállják helyüket) inkább egyfajta kicsit cinikus, kicsit depressziós, sajátos stílusú naplót alkotnak. A szerző célja nem kevesebb, mint Isten mibenlétének, arcainak, nyomainak kutatása, mégpedig művének, ennek a földi életnek a kritikus szemlélésén, egyes a szürke hétköznapokból kiemelt események például állításán keresztül. A fanyar hangvételű mű - amely most javított utánnyomásban jelenik meg - nem könnyű olvasmány, elsősorban a kortárs szépirodalom kedvelőinek ajánlott.