A szerző a kötethez írott ajánlásának ezt a címet adta: Fals poétika. Ennél találóbban nem is fogalmazhatott volna, hiszen Debreczeny groteszk költő, csaknem minden művében görbe tükörben mutatja a szemlélt világot, önmagát és a versírást. E „torzképek” ábrázolásához pedig – a szemlélet sajátosságán túl – a nyelvi játékok, a gondolati-logikai csavarok, az eredeti szójelentések kifacsarásaival jut el. Mint aki rátalál egy hatásos, frappáns szófordulatra, azt forgatja, alakítja, variálja hosszasan, de olyan módon, hogy az eredeti mondandó ettől hangsúlyosabbá válik és egyre hatásosabb lesz (lángol a gyöngy, anya, ősz van). Versprózákat, szabad verseket is ír, amelyeket csak pókfonálként sző be egy-egy rejtettebb ritmus vagy rím. Mindjárt a kötet elején folytatja grimaszos ars poeticáját a vers hatósugarában címmel, amelyben mint munkavédelmi szabályzat szól a verssel való foglalatosságról: „a versemelő asztal alatt munkát végezni / vagy azt kitámasztani tilos! / a vers a múzeum tulajdona / a versre felmászni vagy azt megrongálni / hatósági eljárást vonszolhat maga után”. Debreczeny mindenből versviccet csinál, hogy groteszk módon, kifordítva ábrázolja a világot (elmondom téli versemet; annyira jó; elkujtorog és te versekre gondolsz). Pontosabban a világ versben mutatkozó képét. Bármiről is írjon, valahogyan mindig a versnél lyukad ki a költő, ilyen módon nem is a világ egy lehetséges képét adja, hanem a versvilág kifordított képét pingálja a maga ironikus, viccelődő, olykor cinikus módján. Ehhez ráadásul számos költő (Payer Imre, Széll Zsófia, Böszörményi Zoltán, Nagy Gáspár és mások) sorait, strófáit vendégszövegként használja föl a maga groteszkre áthangolt módján. Írjon a vadászatról a vécépapír-tolvajokról, a hintalóról – voltaképpen lehetetlen világunk lehetetlenségeit fogalmazza újra. A költő mintha egyfolytában kísérletezne: azt méri föl, meddig mehet el versírás közben a hagyományos vers megtagadásában, de úgy, hogy a vers azért vers és fontos dolog maradjon. A groteszk gondolatficamok és szófacsarások (lásd a kötet címét is) a legkülönbözőbb témák kifordított megjelenítései, de eközben a versírás öröme, gondja, mikéntje foglalkoztatja (ültünk a hintalovon). Számos művében a szavakat, szintagmákat cserélgeti, variálja, más szórendbe állítja, így ad új és mélyebb jelentést az eredeti gondolatnak (cáfolat; lassút dobban az ősz; lángol a gyöngy, anya, ősz van). A hagyományos versfölfogással tudatosan szakító, azt groteszkül parafrazeáló költő munkái a groteszk irodalom kedvelőinek ajánlható. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"