A kortárs erdélyi magyar költészet, ezen belül a gyermeklíra egyik meghatározó alakja László Noémi, akinek költészetét első ránézésre az jellemzi, hogy csaknem minden versében valami új ismeretet, a gyermekek számára érdekes tudnivalót közöl, miközben a versek tárgyi világa szinte zsúfolt, ami abban is megmutatkozik, hogy gyakran fölsorol vagy rokon értelmű szavakkal él, így verseinek nominális hatása van. Néhány "zsúfolt" sorban képes megjeleníteni a természet örök teljességét, vagy az idő múlásának metafizikáját, eközben pedig kedvesen magyaráz vagy kérdez: "A fának ezer levele, / aztán hirtelen egy se. // A föld napsugaras ege / elsüllyed minden este. // A fű suhog, villog, virít, / levágják. // Mindenből mennyi marad itt: / kívánság" (Volt-nincs).