A zeneszerző, fuvolaművész, aki a muzsikát összekapcsolta a spirituális élmények szerzésével és nyújtásával, gyermekkori álmát váltja valóra: írni kezd, hiszen olyan gondolatai vannak – főképp önmagáról -, amelyeket a zenével nem tud megszólaltatni, nem tud a közönséggel megosztani. Mivel a gyermekként kedvelt olvasmányai mind regények voltak, ő is ebben a műfajban alkot. A történet és a szereplők alakja zenei, képzőművészeti, irodalmi, lélektani és ezoterikus utalásokat hordoz, miközben egészen 2076 nyaráig jut el, amikor a szerző Balatonalmádiban olvasgatja ugyancsak titokzatos nagyapja naplóját, amelynek tanulsága, hogy „nem szükséges álmodni, ébren is fel lehet szakítani az idő szövetét, hogy bepillantsunk a múltba vagy a jövőbe. Ezt nevezzük ihletnek…” Kövi Szabolcs emlékekből, élményekből, látomásokból, álmokból, ábrándokból alkotta meg a maga ihletuniverzumát, illetve azt leíró regényét, amelyet most hangoskönyvként bocsátott ki: a történetet Szabó Sipos Barnabás olvassa fel a hallgatóknak. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"