Szelfibojkott címmel a Litera irodalmi portálon már a nyár folyamán láthatóak voltak Erdős Virág (szocio)fotói, amelyeket legújabb prózavers-kötetéhez kívánt felhasználni. S lám, már el is készült a József Attila-díjas költőnő saját Budapestjét bemutató, Világító testek című kis könyve, árnyalatnyit emlékeztetve Weöres Sándor híres Egysoros versekére (Budapest, Szépirodalmi, 1974). "(minden nyitott könyv egy) rejtett kamera" - olvassuk a hetedik számú etűdben, s azonnal megértjük, mit jelent az alcím 100 kis Budapestje. Az oldalpárok jobb oldalán színes fénykép a város egy-egy apró, eldugott, ismeretlen részletéről, s a bal oldalon a hosszabb rövidebb, központozás nélküli verssorok. Szabadversek és minimálfotók fővárosunkról, melyek megrendítenek és megnevettetnek: "a mozgólépcső és a/ parlamentre néző üvegfal közti résben mindig/ fekszik valaki de vajon mindig/ ugyanaz a valaki…" (kérdőjel); "(sok van mi csodálatos) de a japán turistánál nincs semmi/ csodálatosabb ahogy/ háttal az egyetemes/ világörökségnek ki-/ kilengő szelfibottal/ keresi a saját/ arcát" - idézzük a 26. és 30. "bagatell" darabot. Erdős Virág Budapestje nem az útikönyvek képei alapján ismerős, ennek a Budapestnek a lakói észrevenni nem akart emberek, akik pedig a honfitársaink, és észrevenni nem akart mondatok, amiket pedig mi mondunk ki és nekünk mondanak. Ezek az ismeretlen ismerős budapesti képek rólunk szólnak, mert Budapest határai nem a város határai: az ajándékozásra is alkalmas könyvecske az országról szól, amelyben élünk. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"