A monográfia szerzője egy új szociolingvisztikai paradigma ismertetésére és első hazai alkalmazása tapasztalatainak prezentálására vállalkozik. A szóban forgó koncepció a transzlingválás terminussal írható le, vagyis egy korábban kétnyelvűnek tartott és így is kezelt beszélő nyelvi eszközkészletét, repertoárját nem külön nyelvekből eredő, éles elhatárolható kifejezések halmazára szednék szét és így értelmeznék a beszélő eljárását, hanem egy egységes nyelvet feltételeznek, amely több nyelvből táplálkozik, de nem hierarchizál és nem tudatos a közös, egységes használat, akár az egyes esetek, akár a konkrét kifejezések esetében, melyek a nyelv bizonyos, jól leírható szegmentumaikat fedik le.