A néprajzkutató tanulmánya szibériai nyelvrokonaink, a hantik társadalmi életét mutatja be és elemzi, a középpontba a rokonság kérdését állítva. A szerző mintegy két évtizedre visszanyúló kutatásainak helyszínét a nyugat-szibériai Szinja folyó mentén található nagyon kicsi, egyenként alig néhány házból álló települések alkotják, ahol a zord természeti viszonyok között ma is viszonylagos elszigeteltségben élnek az emberek. A könyv fő forrását a szerző saját terepmunkája jelenti, azonban további források bevonásával mintegy kétszáz éven keresztül követi nyomon az egyes családok, nemzetségek történetét. Három nagyobb szerkezeti egységből álló kötete a szakirodalmat és a forrásokat ismertető bevezető után általánosságban mutatja be a rokonsági csoportok kutatásával kapcsolatos kérdéseket és problémákat, valamint a rokonsági csoportokat kialakító mechanizmusokat, amelyeket a hantik esetében az apai ágon számon tartott leszármazás, az ezen a körön kívülről való házasságkötés, valamint a reinkarnáción alapuló spirituális kapcsolat határoznak meg. A kötet második fele mikroszintű elemzések sorozata, először a szinjai hantik összes nemzetségének történetét rekonstruálva alkot keresztmetszeti képet a rokonsági rendszerek konkrét fejlődéséről, végül egy falu mindennapi életét bemutatva vizsgálja a rokonsági csoportok szerepét a jelenben. A fényképekkel, térképvázlatokkal és ábrákkal kísért, rendkívül alapos és részletes dokumentációval ellátott könyvhöz külön kötetbe foglalt melléklet kapcsolódik, amely a történeti források és a terepmunkák adatait adja közre (földrajzi és vezetéknevek átírása, térképek, családfák, statisztikai táblázatok). A könyv elsősorban a finnugor népeket kutató szakemberekhez szól, ugyanakkora minden, rokonsági kérdésekkel foglalkozó társadalomtudós számára izgalmas olvasmányt jelent.