Új műfajt kell megtanulnunk, a „városi sétát”, amely mára több kiterjedt vállalkozást jelent a fővárosban és vidéken egyaránt. Budapesten ezrével állnak épületek, alig néhány százalékuk műemlék, még kevesebb, amit megmutatnak belőlük egy „sightseeing” során, vagy amelyik az útikönyvekben is szerepel. Kevés az, amelyik idősebb másfél száz évnél és rendelkezne bármilyen jellel, amely megkülönböztetné a többi bérháztól vagy középülettől. De kb. szűk egy évtizede megszületett a városi séta fogalma, amely a jeltelen házakból választ ki olyanokat, amelyek valamilyen tematika alapján egyedi, jellemző tulajdonsággal rendelkeznek. A kis helytörténeti vagy útikönyvre hajazó kiadvány szerzője, Maczó Balázs nem budapesti - Tokaj környékén nőtt fel, az egyetemet Debrecenben végezte, és friss diplomával egy hirdetésre jelentkezett az Angyalföldi Helytörténeti Gyűjteménybe, ahol egy kiállítás révén a helyszínek személyes bejárásával került közelebb a kerület épített örökségéhez. Itt, az Újlipótvárosban szembesült a szerző azzal, hogy a városi séta egy feltörekvő iparág, így 2011-ben önállósította magát, létrehozva a Miénk a Ház! munkacsoportot, amely ugyan két főből áll, de a túrákat egyedül szervezi és vezeti diákcsoportok számára is. Az olvasó csatlakozhat az elsőre építészettörténetinek látszó „tárlatvezetéshez” (a városi séta egyik meghatározása szerint a séta közben az urbanizációs tér kulturális térré változik, szimbolikus funkciókkal és jelentésekkel), de az jóval több ennél: egy városrész átalakulásának története egészen máig.